Attila József de poèmes en hongrois & français: Linda & Tebinfea. József Attila versei.
vendredi 8 juillet 2011
jeudi 7 juillet 2011
SOCIALISTES
SOCIALISTES (SZOCIALISTÁK)
A bas le capitalisme, aux travailleurs du pain et le pouvoir!
Nous pataugeons dans l'eau sale du capital. L'arme bien-aimée
sur l'aine nous bat.
Irrite, irrite-nous tous sans cesse, ah, chére arme!
Remets-nous sans cesse en mémoire qu'au hasard, sans lutte,
on ne peut emporter la victoire.
Nous allons notre pas, nous sonunes forts, nous avons des armées
de vivants et de morts.
Des fosses de terrassiers, des caves, des mines nous arrivons
pour tenir conseil sur la colline.
Les temps souléve les brouillards, on voit s'éclairer la montagne.
souléve les brouillards, le temps dont nous portons la charge
Avec lutte et la misére qui nous gagne,
Avec pain moisi avant que I'ouvrier entame,
Avec patates pourries avant qu'il les mit sur la flamme,
Avec lait qui tourne avant d'emplir sa jatte,
Et la basier prostitué avant que son coeur puisse en battre,
Avex une maison qui tombe en ruine avant qu'il y pénétre, ,
Avec le vetement qui tombe en loques avant qu'il l'ait pu mettre,
Avec la liberté devenue oppression avant qu'il ait pu naitre,
Avec cigare en mégot réduit avant que lui I’allume,
Avec capital transformé en travail avant que l'apprenti devienne
compagnon
Et gu’il frappe a coups de marteau,
Ó monde
La ou rougir á blanc le fer chaud.
Va poéme, avec la foule élance-toi, prends part á la lutte des classes.
Va vers le sud, toi vers l'ouest, moi vers le nord, camarade
Attila Jozsef.1931-1932
A bas le capitalisme, aux travailleurs du pain et le pouvoir!
Nous pataugeons dans l'eau sale du capital. L'arme bien-aimée
sur l'aine nous bat.
Irrite, irrite-nous tous sans cesse, ah, chére arme!
Remets-nous sans cesse en mémoire qu'au hasard, sans lutte,
on ne peut emporter la victoire.
Nous allons notre pas, nous sonunes forts, nous avons des armées
de vivants et de morts.
Des fosses de terrassiers, des caves, des mines nous arrivons
pour tenir conseil sur la colline.
Les temps souléve les brouillards, on voit s'éclairer la montagne.
souléve les brouillards, le temps dont nous portons la charge
Avec lutte et la misére qui nous gagne,
Avec pain moisi avant que I'ouvrier entame,
Avec patates pourries avant qu'il les mit sur la flamme,
Avec lait qui tourne avant d'emplir sa jatte,
Et la basier prostitué avant que son coeur puisse en battre,
Avex une maison qui tombe en ruine avant qu'il y pénétre, ,
Avec le vetement qui tombe en loques avant qu'il l'ait pu mettre,
Avec la liberté devenue oppression avant qu'il ait pu naitre,
Avec cigare en mégot réduit avant que lui I’allume,
Avec capital transformé en travail avant que l'apprenti devienne
compagnon
Et gu’il frappe a coups de marteau,
Ó monde
La ou rougir á blanc le fer chaud.
Va poéme, avec la foule élance-toi, prends part á la lutte des classes.
Va vers le sud, toi vers l'ouest, moi vers le nord, camarade
Attila Jozsef.1931-1932
mercredi 6 juillet 2011
SZOCIALISTÁK
SZOCIALISTÁK
Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat -
Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül
csatát nem nyerünk.
Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk,
tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából,
kubikos gödörből feljutottunk -
viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat.
Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal,
hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal,
a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette,
a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette,
a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant,
a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás fiatalába beledobbant,
a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beleköltözött,
a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött,
a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett,
a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás felnövekedett, - -
a tőkével, mely munka lesz,
míg megnő az inas
s kalapácsával odavág
világ!
ahol a legfehérebben
izzik a vas!...
Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!...
Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
1931-1932
Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat -
Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül
csatát nem nyerünk.
Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk,
tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából,
kubikos gödörből feljutottunk -
viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat.
Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal,
hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal,
a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette,
a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette,
a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant,
a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás fiatalába beledobbant,
a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beleköltözött,
a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött,
a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett,
a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás felnövekedett, - -
a tőkével, mely munka lesz,
míg megnő az inas
s kalapácsával odavág
világ!
ahol a legfehérebben
izzik a vas!...
Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!...
Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
1931-1932
NYÁR
NYÁR
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
1929 nyara/1934
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
1929 nyara/1934
Été
Été
Les soucis semés cousent d’or la plaine,
Les prés sont légers comme appel d’antan,
La gaîté d’argent des bouleaux déchaîne
Un frêle remous dans le ciel flottant.
La guêpe ronronne, atteint l’églantine
Après qu’en son vol elle m’a flairé,
Et la rose au sang coléreux s’incline.
Que svelte est l’été de rouge accoutré!
Un jaillissement plus tendre rayonne,
Le sang des fraisiers sur le sable coule,
La tête courbée, les épis frissonnent,
Dans les frondaisons l’orage est en boule.
Mon rapide été trop vite enfui,
Sur ton char Démon le vent me dérade,
Au ciel en éclats l’on voit, ébloui,
L’hiver bleu luisant qui déjà parade.
(Attila Jozsef) Été 1929/1934
Les soucis semés cousent d’or la plaine,
Les prés sont légers comme appel d’antan,
La gaîté d’argent des bouleaux déchaîne
Un frêle remous dans le ciel flottant.
La guêpe ronronne, atteint l’églantine
Après qu’en son vol elle m’a flairé,
Et la rose au sang coléreux s’incline.
Que svelte est l’été de rouge accoutré!
Un jaillissement plus tendre rayonne,
Le sang des fraisiers sur le sable coule,
La tête courbée, les épis frissonnent,
Dans les frondaisons l’orage est en boule.
Mon rapide été trop vite enfui,
Sur ton char Démon le vent me dérade,
Au ciel en éclats l’on voit, ébloui,
L’hiver bleu luisant qui déjà parade.
(Attila Jozsef) Été 1929/1934
mardi 5 juillet 2011
OMBRAGE PLOT SOUS LA PEAU
OMBRAGE PLOT SOUS LA PEAU
un lion transparent vit entre des murs noirs
je porte un habit repassé dans mon cœur quand je t'aborde
je ne dois pas penser ... toi il faut que je fasse mon travail
tu danses
je n'ai pas une miette de pain et je serai encore longtemps en vie
les chemins se cachent côte-... côte au-dessous de la neige
depuis cinq semaines je n'ai pas de tes nouvelles
je ne sais si l'on peut t'aimer
le temps s'enfuit sur des échasses couleur de sang
des nègres muets jouent aux échecs pour tes paroles
qui jadis sonnèrent
Attila Jozsef janvier 1927.
A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK
A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK
Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
József Attila. 1927. jan.
Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
József Attila. 1927. jan.
Inscription à :
Articles (Atom)